Már íródik a következő rész, amiből máris olvashattok is egy kis részletet. A fejezet immáron újra Dani szemszögéből lesz olvasható.
Annyit elárulnék belőle, hogy Dani ebben a részben, terv megváltoztatásra készteti Alex-et... azonban akaratlanul is váratlan, nem akart csavarral együtt...
Nem tudom, hogy mikorra lesz meg a teljes fejezet, de sietek vele, ahogy tudok. ;)
Dora Sullivan
*
Lefele
lépkedve a lépcsőn hallom, hogy Mia is fenn van már, ő az egyedüli hármunk
közül, aki csörömpölés közepette készíti fel a kávét. Mielőtt köszönnék és
csatlakoznék is hozzá a törölközőt a mosókonyhába viszem, ahol bele is helyezem
a mosógépbe és el is indítom a mosást, amikor feltűnik, hogy már van annyi
benne, hogy ki lehessen mosni. Amint ezzel megvagyok, indulok is vissza a
konyha felé, viszont ahogyan közeledem, meghallom Alex hangját, amely által,
önkéntelenül is megtorpanásra készülök.
- Délután
vissza kell mennem New York-ba, Mia! – mondja, és a szívem fájón szorul össze,
újra..
Tehát ennyi volt! Valóban csak egy éjszakára
kellettem neki! – hüledezek magamban! – Hogy
lehettem ennyire ostoba?! Most persze azért húzza el a csíkot, hogy ne érezze
magát kényelmetlenül miattam, vagy, hogy mert nem akarja még az esélyét se
látni annak, hogy netalán tán, ráakaszkodnék vagy valami.
De még is miért fáj akkor ez a gondolat?
– teszem fel a kérdést magamban. – Miért
érzem úgy, hogy a szívem összetörni készül, hallván azt, hogy ő visszamegy New
York-ba?
Annyira fájt a gondolat és maga az, amit mondott, hogy észre se vettem, hogy
Mia helyett én reagálok a kijelentésére, csak éppen egészen máshogy.
Ajkaimat
egy hangos kiáltás hagyja el tiltakozás, dühös és fájdalomszerűen, melynek
kíséretében gyorsan kirohanok a házból és futásnak eredek, nem törődve az
utánam kiáltásoknak, sem pedig azzal, hogy mezítláb vagyok, és sem pedig azzal,
hogy a hajam vizesen csapkodja a hátamat. ..*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése