Sodorjon az ár

Sziasztok!

Ez a rész most rövidebb lett mint az előző(ek), mert az ebben zajló cselekményeket és történéseket, nem akartam tovább bonyolítani, és elhúzni olyan irányba, amelyből aztán, végül esetleg nem tudtam volna kijönni.
A következő rész, Dani szemszögéből lesz, bár eredetileg Alex kapta volna, de egy kis módosítást végeztem a vázlataimnál, így Daniéból lesz majd olvasható.
Továbbá, a következő részben, Mark is részese lesz újfent a történetnek, ahogyan már ebben a fejezetben is felbukkant. De Alex-ról is hallatni fogok majd. Szóval, az élet nem áll meg a szereplőim körül, hanem csak egy kicsivel előrébb ugrunk majd. De azt majd úgy is olvashatjátok majd. ;)

Dora_Sullivan

Alex szemszög

7.

-          Akármi is az oka a gyors távozási szándékodnak, nem mehetne helyetted más? – hallom meg Mia hangját mögülem, de az én figyelmem továbbra is azt a pontot figyeli a lépcső alján, ahol Dani állt még az előbb.

    Ezerszer jobban fájtak a szavai, és a fájdalmas tekintete, mint azt hittem volna. Nem számítottam arra, hogy ennyire közel fogom tudni őt engedni magamhoz, ilyen rövid idő alatt.

   De akkor sem kockáztathatom az életét azzal, ha itt maradok. Minél messzebb vagyok tőle és a húgomtól is, ők annál inkább biztonságban lesznek.

-          Alex, válaszolj már az istenedért! – förmed rám a húgom, miután nem méltattam válaszra.

  Ezúttal felé fordulok, és csak nézem őt. Az életemet adnám érte, ahogyan eddig is tettem. Ő az én kicsi húgom, aki bár már nem is tűnik olyan kicsinek, nekem viszont mindig is az a kis fekete, kis foghíjas Duracell nyuszi marad, aki folyton a sarkamban volt és leste minden mozdulatomat.

-          Én örülnék neki a legjobban, ha mehetne helyettem más. De ahhoz, hogy a fennakadó helyzet megoldódjon, nekem kell odamennem és lerendezni – válaszolok végül, és a szemeim előtt már Di Angelo arca lobog. Minden eszközt befogok vetni azért, hogy őt végre kiiktassam, és hogy végre elégtételt vehessek rajta mindazért, amit a családom ellen elkövetett.

-          És nem várhat ez a valami? – kérdezi lehangolón.

-          Mia, kérlek – fogom kérlelőre a beszélgetést. – Értsd meg, muszáj elmennem! – A ti biztonságotok érdekében! – Tudom, hogy elcsesztem ezt az egészet Danival… - Nem is kicsit! -… de nem akartam, hogy így váljunk el! – Bármit megadnék most azért, hogy újra a karjaimba tarthassam őt, és hogy bebizonyíthassam neki, nem csak egy éjszakát akartam tőle!

-          Most legszívesebben úgy behúznék neked egyet, de tudom, hogy ez nem oldana meg akkor se semmit – szorítja ökölbe a kezeit. – Úgy örültem neki, hogy végre van egy olyan barátnőm, aki nem kezdett el faggatózni a bátyámról, és nem kezdett el kérlelni rá, hogy hozzalak össze titeket. Erre most? Megtörtént az, amitől tartottam mindvégig, de mégis a legjobban az fáj, hogy bár látom rajtatok, hogy akarjátok egymást, mégsem vagytok együtt.

   Tudom Mia, tudom. Magam sem számítottam arra, hogy ez fog történni. Eddig soha egyetlen egy barátnődet se akartam, viszont Danival más volt a helyzet. A találkozásom vele, úgy rendítette meg az addigi világomat, hogy nem akartam mást, csak vele lenni, és az ágyamba vinni őt, tudván, hogy nem lett volna helyes ilyeneken gondolkoznom.

-          Meg is érdemelném – bólintok rá az ütésére. – És most már nem titok, de bolondulok Daniért, azonban ha most nem megyek el…

-          Azt hiszed, hogy a pénz boldoggá tesz téged, vagy engem? – vág a szavamba gyorsan. – Danit se érdekli a pénz, ahogyan engem sem, és jól tudom, hogy téged sem.

-          Mia…

-          Nem Alex. Így is több pénzünk van, mint amennyit valaha is elkölthetnénk, ezért nem is értem, hogy miért nem hagyod már ott New York-ban azt a céget, és kezdesz el úgy élni, mint egy átlagos normális középkorú férfi, aki megnősül és családot alapít? Vagy te nem akarsz családot? – teszi fel azt a kérdést, amellyel mélyen az elevenembe talál.

   Már hogyne akarnék saját családot? Mindig is akartam, de tudván azt, hogy a szüleink gyilkosa még életben van, és ráadásul szabadlábon is, nem kaphatom meg azt, amire vágyom. Nem adhatok annak a szemétnek esélyt arra, hogy még több szerettemet bántsa.

-          Ez nem ilyen egyszerű, Mia. Sok emberért vagyok felelős, így nem tehetem meg azt, hogy a saját életemet helyezzem…

-          Blablabla – vág újra a szavamba. – Ha ezzel akarod áltatni magad, akkor csak rajta! De majd figyeld meg, hogy ez nem fog neked sokáig elég lenni. Imádlak, és szeretem benned azt, hogy másoknak is segítesz meg minden, de aggódom érted. Aggódom, hogy ez az egész felelősség egyszer csak túl nő rajtad, és mire ezt észre vennéd, már késő lesz.

   Már nem először hallottam ezeket a szavakat, de hogy tőle hallom, elevenembe talált velük. Igaza van, de amíg ezt az ügyet le nem tudom zárni, nem lesz nyugtom egy pillanatra se.

-          Kérlek! Nagyon kérlek, hogy gondolj magadra is, legalább most az egyszer! És ha Dani olyan fontossá vált neked, mint ahogyan azt állítod, akkor ne taszítsd el magadtól. Viszont, ha most visszamész, és isten tudja, hogy mikor jössz vissza, akkor hagyd őt békén! Még most, míg nem bonyolódtatok egymásba annyira, hogy fájó és nehéz lenne neki, továbblépni.

   Elképzelve őt egy másik férfi társaságában, düh kerít hatalmába, de ha arra gondolok, hogyha itt maradok, és veszélybe sodrom őt, félelem vesz körül. Nem tudom még magát a gondolatát se elviselni, hogy Di Angelo kezei közé kerülhet, vagy, hogy megsérüljön.

   Inkább tudjam őt egy olyan férfi mellett, akivel szabadon lehet, minden veszély nélkül, minthogy miattam, bárki is csalinak használhatná őt. Vagy akár bánthatná őt.

-          Mennem kell, Mia – mondom végül. – Szeretlek, és kérlek, vigyázz magadra és rá is – nézek az emelet felé, majd szorosan magamhoz ölelve őt, a hajába csókolok, aztán elengedem őt, majd a bejárati ajtóhoz sétálok.

   Mielőtt távoznék, még egyszer visszanézek a húgomra, majd erőt véve magamon, folytatom az utamat kifelé, egyenesen a kocsimhoz.

   A Déli-parthoz közeledve, ahová Mark-al beszéltem meg egy találkozott, azután, hogy a lányoktól eljöttem, jó párszor lejátszottam magamban mindazt, ami köztem és Dani között zajlott, és mindazt, ami Miával. De így visszagondolva rá, most is így érzem rendjén a döntésemet, és mielőtt magam mögött tudhatnám LA-t, egyetlen egy emberre merem csak bízni a húgomék védelmét, akire még a saját életemet is rámertem bízni, ahogyan azt tettem is ezalatt a tíz év alatt, mióta megismertem őt. Egyedül benne bízom, és tudom, hogy az élete árán is megvédelmezné a lányokat.

   Ő már a partnál vár rám, így amikor leparkolok mellé, magam is kiszállva a kocsiból, köszöntöm őt.

-          Biztosan így akarod révbe vinni a tervedet? – kérdezi újra, mint ahogyan azt a minap is tette. – Azt ugye tudod, hogy még mindig hülye ötletnek tartom. – jelenti ki, mintsem kérdezi.

-          Igen és igen – felelem. – Itt lesz az ideje, hogy végre magam mögött tudjam ezt az egészet, így magam megyek a dolgok elébe.

-          És, ha valami balul sül el? – kérdi, és némi aggodalom is kihallatszik a hangjából. – Nem lenne mégis jobb, ha veled tartanék, hogy védjem a hátsódat?

-          Ha más időben, és más helyen lennénk, tudod, hogy nem mondanék rá nemet – nézek rá. – Viszont itt vagyunk, ahogyan ő is. Nem kockáztathatunk azzal, hogy a húgom közelébe jusson.

-          Esélyt se fogok adni neki! – határozottság tükröződik a szemeiben, és magabiztosság a hangjában.

-          Tudom – biccentem.

-          Kocsival mész?

-          Igen, csak hogy eltudjam készíteni a terepet odaát a fiúknak, és Suarez is odaér addigra, hogy azután végre lekapcsolhassuk Di Angelót és az embereit.

-          Rendben – bólint. – De aztán vigyázz a hátsódra, mert ha valami bajod lesz, akkor nem csak én fogom leszedni a fejed, de a húgod is. Ha csak előtte nem az én tökeimet fogja letépni.

-          Ha minden a tervek szerint alakul, akkor megússzuk Mia haragját – biztosítom őt, de azért nem tudom megállni, hogy ne tegyem hozzá vigyorogva a továbbiakat. – Amúgy is, én inkább a te tökeid félteném a helyedben, mert ha megtudja, hogy az én megbízásomból vetted fel vele elsőként a kapcsolatot, akkor ott kő kövön nem fog maradni.

-          Hidd el, tudni fogom majd, hogy hogyan kezeljem a húgodat. Te csak arra figyelj oda, hogy egyben térj vissza!- vált komolyra, majd egy baráti és egyben testvéri vállveregetés közepette, utamra enged.

-          Igyekszem! Te pedig vigyázz rájuk!

   Elköszönve egymástól, szállok be újra a kocsimba, majd a gázra taposva hajtok kifele az autópályára, magam mögött hagyva LA-t, a barátomat, a húgomat, és a nőt, akit szerelemmel is képes lettem volna szeretni, ha most más volna a helyzet….