Sodorjon az ár

Sziasztok!

Itt is van a folytatás. Ez most nem lett olyan hosszú mint az előző fejezetek. De csak azért nem, mert ebben a részben, csak azt akartam, hogy Dani és Alex csak egymással foglalkozzon. Legalább egy kis pillanatnyi időre, kizárva mindent, és mindenkit maguk körül. :)
Remélem nem bánjátok, hogy így cselekedtem. :D
Ezt a fejezetet, Dani szemszögéből olvashattátok, viszont a következőt megint Alex szemszögéből olvashatjátok majd! Annyit elárulok, hogy az eleje hasonló viszontagságú lesz mint amilyen ez a rövid rész, de a második része viszont, a "vissza a valóságba" időviszontagságú lesz.
Ahogy elkészül, hozni is fogom!

Dóry

Dani szemszög

11.

    Arra ébredni, hogy egy fantasztikus képességekkel rendelkező, ráadásul piszok jóképű férfi épp a lábaim között tevénykedik, és olyan csapásokat mér a nőiességemre a nyelvével, amelyet még soha nem éreztem, a világ legszerencsésebb nőének tartom magam. Fantasztikus érzés, és egyben őrjítő is.

-          Hmmm… ha nem hagyod abba, menten elélvezek – nyögöm egy apró sikkantás közepette.

   De mintha meg sem hallotta volna, továbbra is erős és mély csapásokat mér a csuklómra, megállás nélkül. Érzem, hogy közeleg a vég, ahogyan ő is. Mert hol nyal, hol szív, és én, pedig ha arra gondolok, hogyha az arcán lévő borostájával is hozzám ér, felfogok robbanni.

-          Nem bírom tovább – nyöszörgöm, mire még jobban belém bújik, és amikor megérzem a borostáját is magamon, elveszek, és a nevét sikítva engedek utat az orgazmusomnak.

   Percekig nem térek magamhoz, csak akkor, amikor az ízemmel az ajkain megérinti az enyémet. A karjaimmal átkarolom nyakát, és úgy húzva közelebb magamhoz, mélyítem el a csókot.

-          Jó reggelt, édesem! – suttogja megszakítva a csókunkat, közben végig simít az arcomon.

-          Hidd el az! – nézek bele mélyen kék szemeibe. – De lehet ez még jobb is – mosolyodom el, majd egy hirtelen mozdulattal fordítok magunkon és immár ő kerül alulra én meg fölé.

   Egyikünk sem fecséreli tovább az időt a szavakra. Látom a szemeiben a megvillanó vágyat és a kíváncsiságot, így hogy viszonozzam az orgazmust, a kezeimmel megszabadítom őt az alsójától. Látva már ágaskodó és tettre kész férfiasságát, az ajkamba harapok. Tudom, hogy vágyik rá, hogy megérintsem, ahogyan én sem érzek másképp. De elsőként mégsem azt érintem meg. Az ujjaimmal körkörös mozdulatokat végzek a mellizmain és a bimbóin, amelyekre ráhajolva a fogaim közé is szívok. 

   Az Alex-ból előtörő mély morgás arra késztet, hogy az ujjaimat egyre lejjebb és lejjebb vezessem, amelyeknek nyomán apró csókokat is lehelek meleg, felhevült bőrére.

   Mielőtt elérnék a férfiasságához, felemelem a fejemet és a tekintettemmel az arcát kezdem el fürkészni. Kék szemei sötétlenek a vágytól, amely arra ösztönöz, hogy végre megérintsem ott, ahol mindketten akarjuk, hogy az ujjaim legyenek. A vágytól és az izgalomtól a farka pont úgy illeszkedik a tenyerembe, mintha nem csak a nőiességembe lett volna teremtve, hanem oda is. Átfonva rajta az ujjaimat le és fel kezdem húzni a bőrt a makkjáról, ahonnan néhány pillanattal később némi elő váladék is kibuggyanni készül. Nem tudva ellenállni a kíváncsiságomnak felé hajolok és lenyalom.

   Enyhén sósnak érzem, de ez sem tántorít el attól, hogy újra és újra az ajkaimmal megérintsem az ujjaim között lévő szerszámát. Erre ő az eddig a lepedőt gyűrődő ujjaival a hajamba túr, ösztönözve arra, hogy ne csak nyalogassam, de a számba is vegyem.

   Ő az első férfi az életemben, akinek a férfiasságát a számba mertem venni, így csak tapogatózom és próbálok ráérezni arra, hogy hogyan is tudnám őt kielégíteni így is. Lehet, hogy furának hat, de per pillanat úgy próbálok tekinteni rá, mint egy nyalókára, és úgy is kezdem el nyalogatni, és szopni is a nekem meredező farkát.

-          Bassza meg! Nem fogom kibírni! – morogja, és mielőtt a számba élvezne a hónom alá nyúlva felhúz magához, majd egymást karolva visszafordít minket az ébresztésem kori fekvőhelyzetünkbe. Ezúttal a nőiességemnél az isteni nyelve helyett, a farka veszi át a helyét. De még mielőtt magamban érezhetném őt, a párnánk alól kivesz egy óvszert – amiről halványlila gőzöm sem volt, hogy ott lehet, vagy, hogy egyáltalán, hogy és mikor kerülhetett oda -, és miután felcsúsztatta magára, a bejáratomhoz igazítja, majd egy hirtelen mozdulattal belém vágja magát.

-          Igen! – sikkantóm, végig karcolva a hátát körmeimmel.

   Ezúttal nem lágy, óvatos mozdulatokkal dug, hanem erősebben és keményebben. Úgy dug, és közben fogja két keze közé az arcomat kényszerítve arra, hogy a tekintetünk egymásba fonódjék, mintha ez a pillanat, választaná meg számunkra azt, hogy mit akarunk a jövőben. Úgy dug, mint aki nem csak számomra, de saját számára is bizonyítani akarja, hogy csak egymásé lehetünk. Úgy dug, hogy közben azt érezteti velem, hogy többé nem fog elengedni.

   Észre se veszem, hogy a szemeimből időközönként könnycseppek csordulnak végig, csak akkor, amikor az ajkaival lecsókolja azokat.

-          Szeretlek! Istenemre, nagyon szeretlek! – leheli az ajkaimhoz közel, tekintetével továbbra is fogva tartva az enyémet.

   A vallomása hatására nem csak a szívem dobban hatalmasat, és készül ki is törni a bordáim közül, de az ajkaim is egy hatalmas sikkantás hagyja el, összehúzva alsó ajkaimat a nagyra duzzadt farka körül, mire mind a ketten egyszerre élvezünk el, ahogyan egy utolsót lök magán.

   Továbbra is a tekintetünk egymásba fonódik, miközben igyekszünk immár lágy, finom simogatással lenyugtatni testünket.

-          Én is szeretlek Alex! Visszavonhatatlanul beléd szerettem! – viszonozom a vallomását egy kis idő után.

   Látva, hogy boldoggá tettem őt a vallomásommal, a fejét újra közel húzom magamhoz, és egy csókkal meg is pecsételem a szavaimat.

-          Ahogyan én is – mondja visszacsókolva.

   A csók után elszakad tőlem, csakhogy az óvszert levegye és kidobja. Elnézve csupasz, de felettébb izmos hátsóját, az ajkaimba harapok. Úgy beleharapnék! – sóhajtom magamban.

   Másodpercek múlva vissza is tér hozzám, én pedig újra a mellkasára helyezkedem, és még a lábainkat is egymásba kulcsolom, csakhogy még szorosabban érezhessem őt. – A hátsóját, meg majd később veszem kezelésbe – ígérem magamnak, de most csak is az ölelését akarom igazán.

-          Remélem nem okoztam fájdalmat neked az imént – mondja megemelve az államat, csakhogy a szemembe nézhessen.

-          Nem! – felelem, megrázva a fejem. – Azért könnyeztem, mert, annyira szeretlek, és mert boldog vagyok, amiért itt vagyok veled. Sehol másul nem lennék szívesen, mint itt veled.

-          Istenemre, nagyon szeretlek! – ismétli korábbi vallomását az ajkaimba, amelyek újra egymásba fonódnak…