Sodorjon az ár

Sziasztok!

Meg is hoztam nektek az újabb részt, amelyben ahogyan azt a - részletnél is említettem -, kezd fény derülni, Alex és Mark kilétére. Ahogyan az is kiderül, hogy mihez is kezd ezzel az információval Dani - akinek a szemszögéből olvasható is ez a fejezet -. 
Nem is mondok többet, csak annyit, hogy kellemes olvasást kívánok nektek hozzá. Amint tudom, hozom is a folytatást. ;)

Dora Sullivan

Dani szemszög

8.

   Három kerek nap telt azóta, hogy a lépcső alsó fokán állva búcsút vettem Alex-tól. Három hosszú nap, amely során úgy magamba fordultam, mint amikor apukámat elveszítettem. Magam sem számítottam erre, hogy ennyire fájni fog, hiszen alig ismertem őt. De mégis, Mia meséiből, meg azalatt a rövid idő alatt, hogy személyesen is megismerhettem, olyan volt, mintha régóta ismerném. Legalábbis a testem és a szívem, úgy véli. Viszont a józan ész, azt sugallja, hogy nem így van. Nem, mert nem is adott rá esélyt, hogy megtudjam, ki is, és milyen is ő valójában. Pedig most itt állva a szobámban, rá kell jönnöm arra, hogy valami nem volt rendben vele.

   Visszaidézve a szavait, a tetteit, amikor próbáltam hadakozni ellene, és az iránta érzett vágyaim ellen, ő nem hagyta. Újra hallom amint azt mondja nekem: „Enyém vagy!” – „ - Mondd a szemembe, hogy nem vágysz te is ugyanúgy rám, mint ahogyan én rád!” Emlékszem az érintéseire, amelyek lágyak és pezsdítőek voltak. Még soha senki nem bánt velem olyan előzékenyen, és senki sem viseltetett olyan gyöngédséggel velem az ágyban, mint ahogyan ő. Ő éreztette velem, hogy nem csak egy nő vagyok, hanem annál több.

   De mi van, ha minden nővel ilyen? – kúszik fel egy váratlan kérdés a fejemben.

-          Az meg lehet. Viszont amikor utánam jött, és igyekezett elhitetni velem, hogy tőlem többet akart, hinni akartam neki – válaszolok magamnak.

   Láttam a tekintetén, hogy fájtak neki a szavaim, ahogyan a sajátjai is.

-          De akkor még is, mi a francért ment el? – kérdezem tanácstalanul, továbbra sem véve le a tekintetemet az ágyról, ahol a magáévá tett. – Nem tudom elhinni, hogy a cége miatt kellett visszamennie! Kell lennie itt valami más, ésszerű magyarázatnak – próbálom hitegetni magam.

  Ha mégis valami más van a háttérben, vajon tényleg tudni akarom, hogy mi az? – torpanok meg az ajtóban, mielőtt elhagyhatnám a szobámat és az övében keressem a válaszokat. De a szívemre hallgatva, mégis a szobájában kötök ki, ahol minden egyes lehetséges helyet átkutatok. Ám, semmi érdemlegeset nem találok, ami előrébb vinne. Néhány pillanatra azt, az itt maradt fekete pólóját szorítom közel magamhoz, melyben elsőnek láttam meg. Majd visszahelyezve a szekrénybe, kisétálok a szobába, és a konyhát célozom meg.

   A konyha küszöbén azonban megtorpanásra kényszerülök, mert Mark-ot, Mia barátját vélem ott találni, akit épp egy felettébb furcsa telefonhíváson kapok. Mielőtt észrevehetne, úgy helyezkedem, hogy ne láthasson meg, viszont én hallhassam, amit ő mond. Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, de valami ösztöni erő, azt sugallja, hogy maradjak, ott ahol vagyok.

-          Nyugi, nem környékezték meg a lányokat, és ha rajtam múlik, nem is fogják! – mondja az illetőnek.

-          Minden adandó alkalommal rajtuk vagyok, és vigyázok rájuk, ahogyan azt ígértem!

   Hogy mi van? Kin van, és kire vigyázz? És milyen lányokat nem környékeztek meg? – kérdezem magamtól – Csak nem rólunk van szó?

-          Mia még haragszik rád, a barátnője miatt, de ő rendben van.

   Ez tényleg nagyon, de nagyon különös! Kivel beszélhet? Egy biztos, hogy rólunk van szó. Vajon ki lehet a vonal végén? Egyetlen egy sejtésem van, de képtelenségnek találom, hogy vele beszélne.

-          Dani…. – a nevemet meghallva, még erősebben kezdek el fülelni, és igyekszem közben nem elárulni magam. -… nos, őt sikerült magába fordítanod öregem. A fejemet rá, hogy elcsavartad a fejét, és ha jól tudom, már pedig ebben biztos vagyok, akkor ő is a tiédet. Nem, de bár?

   Hevesen dobogó szívvel várom, hogy elismételje a vonal túlsó végén lévő válaszát, mert immár valóban tudom, hogy Alex az, akivel beszél.

-          Alex, másnak beadhatod ezt a maszlagot, nekem viszont nem! … Akkor igazán felhívhatnád, és tudathatnád vele, hogy gondolsz rá. Hagyd már Di Angelot egy pillanatra! Már csak órák kérdése, és örökre a sitten rohadhat, te pedig végre elkezdhetnéd megvalósítani az igazi vágyaidat.

   Édes istenem!

-          Tudod, hogy az FBI sem tudja megadni azt, amire igazán vágysz!

   FBI? FBI? FBI?! – jól hallottam? – Nem! Ezt nem tudom elhinni! Nem lehet zsaru, vagy nyomozó, vagy valami ilyesmi. Képtelenségnek tartom azt, hogy ez igaz lenne, de az előbb elhangzottak, csak nem lehetnek hamis célzások.

-          Akkora mire vársz? Én mondom neked, hogy hívd fel, vagy gyere haza és próbáld meg visszahódítani őt, mielőtt túl késő lenne. Mia, már így is azt tervezi, hogy elráncigálja őt holmi vakrandira, hátha sikerül túl lenni rajtad.

-          Hülye vagy, ha ezt magad is elhiszed! Hallom a hangodon, hogy majd beleörülsz a tudatba, hogy esetleg valaki másé lehet!

-          Jól van, megpróbálom lebeszélni róla, de nem ígérhetek semmit. Azért vigyázz a hátsódra! – utasítja, majd megszakítja a hívást.

   Időt se hagyva arra, hogy átfontoljam az előbb hallottakat, felfedem magam és Mark elé állok.

-          Ki a fene vagy te, és miért vagy itt? Mit értettél az alatt, hogy FBI? Miért van Alex New Yorkban, ha egyáltalán odament, és ki az a Di Angelo? – támadom le a kérdéseimmel, meglepve őt.

-          Dani, te… - néz rám tanácstalanul egy pillanatra, majd aztán hirtelen, mintha nem is kaptam volna rajta semmin, úgy tesz. – Biztosan félreértettél valamit. Én…

-          Na, ne gyere nekem ezzel a süket dumával! – lépek elé határozottan. – Válaszokat követelek, most azonnal! – utasítom. – És hidd el, jobban jársz, ha elmondod, hogy mi a fene folyik itt, vagy elmondok mindent Mianak, de azt nem fogod zsebre tenni, amit tőle kapsz – igyekszem fenyegetően tekintetni rá, miközben az adrenalin szintem a magasságokban hever, jó tömény izgalommal vegyítve.

  Mark jó néhány percig habozik válaszolni a kérdésemre, és amikor már azt hiszem, hogy nem fog válaszolni, egy sor istenes káromkodás után, megadja azt nekem, amire kértem.

-          Alex és én, az FBI-nál dolgozunk, mint titkos ügynökök. Én azért vagyok itt, hogy vigyázzak rád és Miára.

-          De miért? – szakítom gyorsan félbe.

-          Mert akin most az ügynökség és Alex is rajta van, az a személy rajtatok keresztül, tudja csak megfékezni őt. Ha valamelyikőtöket felhasználnák, akkor sok éves munkánknak egy pillanat alatt búcsút mondhatnánk – miközben beavat a dolgokba, kénytelen vagyok leülni az asztalhoz. – És most, hogy már a markunkban van ez az illető…

-          Di Angelo – mondom ki helyette.

-          Tehát, ezt is hallottad – csóválja meg a fejét, és a homlokát dörzsöli meg kissé bosszúsan. – Alex kifog nyírni ezért – motyogja az orra alatt, de azért tovább folytatja a magyarázatot. – Igen, ő. Nem kockáztathatunk, hogy valami óvatlan pillanatban esetleg, a közeletekbe férkőzzön ő vagy valaki az emberei közül. Ezért vagyok itt én.

-          De, nem értem, hogy ezt Alex miért titkolta el előttünk, főleg Mia előtt? Mármint, hogy ő… ő FBI ügynök? – kérdezek közbe ismét.

-          Mert így, jobban biztonságban tudhatott titeket – feleli. – Nem akarta, hogy bárki más is a közeletekben tudjon arról, hogy mivel is foglalkozik ő tulajdonképpen.

-          Akkor a New York-i cég is hazugságon alapszik? Egyáltalán New York-ban van Alex? – hagyják el újabb és újabb kérdések a számat.

  Nem kétséges, hogy idegesíthetem most a kérdéseimmel, még ha igazán leplezi is ennek érzetét. Viszont, szemernyi pillanatot nem akarok elszalasztani arról, hogy megtudjam, ki is az a férfi, akibe beleszerettem, és hogy megtudjam, mi a franc folyik körülöttünk.

-          Nem hazugság. Valóban létezik, a Kline’s vállat.

-          Kline’s? – cseng ismerősen ez a név. – Az anyjuk lánykori neve volt a Klines – jut eszembe.

-          Igen – helyesel bólintva. – Vannak kijelölt és megbízható embereink, akik vezetik ezt a vállalatot. S valóban, Alex New York-ban van. Igaz nem a cég miatt, hanem…

-          … ez miatt a Di Angelo miatt, igaz? – kérdezem, bár tudom a választ már rá. – Már csak azt nem értem, hogy miért áltatod Miát azzal, hogy érdekel téged, hacsak azért vagy vele, mert Alex arra kért? – fordítom át a témát egy másik irányba, látva rajta, hogy nem akar többet megosztani velem, arról a fickóról, aki miatt ő most itt van, viszont Alex nincs.

-          Nem áltatom, mert a szándékaim annak ellenére, hogy vigyáznom kell rá, igenis komolyak – néz mélyen bele a szemembe. Az ő barna szemei, határozottságot mutatják és azt, hogy igazat mond. – Tetszik nekem, és nagyon is kedvelem. Alexal már tudattam is, hogy nem fogok lemondani a húgáról, még az ő kedvéért se.

-          Ő viszont, ha megtudja, hogy a bátyja jóvoltából ismerkedtél meg vele, abban a pillanatban elfog küldeni téged – mondom ki azt, amit valóban eltudnék képzelni barátnőmről.

-          Meglehet, hogy megpróbálja majd, de az is lehet, hogy nem.

-          Lehet, hogy azt hiszed, hogy ezalatt a pár nap alatt, vagy az Alex-tól tudóakból ismered őt, de nagyon tévedsz, ha erre alapozol – figyelmeztetem. – Nem kell azt mondanom, hogyha én a helyében lennék, többet szóba sem akarnék veled állni, sőt még látni se akarnálak, mert tudom, hogy ezt fogja mondani, ha nem cselekszel, és mondod el neki mihamarabb, hogy mi is folyik körülötte. Mert ha nem te teszed meg akkor én!

-          Nem azért mondtam el neked mindezt, hogy világgá kürtöld… – nem hagyom, hogy befejezze a mondatot, mert hirtelen pattanok fel és állok újra elé, hogy aztán haragos tekintettel belé fojtsam azt, amit ő gondol esetleg rólam.

-          Idióta barom! – sziszegem a fogaim között. – Eszem ágában sem volt, hogy elhíreszteljem mindenkinek, akit ismerek, hogy te és Alex kik is vagytok! De azt biztosan állíthatom, hogy Mia előtt nem fogok titkolózni. Még ha, tisztában is vagyok azzal, hogy az ő biztonsága a tét is, azonban sokkal óvatosabbak tudnánk lenni, ha ő is mihamarabb tisztába kerül azzal, amivel kell. Mert később, már mindhiába igyekeztek majd a bizalmába férkőzni, ha megtudja, az egész élete egy hatalmas titkon alapszik. Az igaz, hogy fájni fog neki, hogy titkolóztatok előtte, de minél tovább húzódik ez az egész, és ha beléd… - itt elhallhatok egy pillanatra. Mert még nekem is fáj a tudat, és a gondolat, hogy mennyivel rosszabb lehet a helyzet, ha hamarabb bele habarodik Mia az előttem álló férfiba, minthogy előtte megtudná mi az igazság. Én volnék az utolsó ember, aki nem akarná őt sírni, látni, vagy mindazon át menni, amint én átmentem az utóbbi pár napban. Viszont, azt is tudom, hogy ő erősebb nálam. Sokkal. Így bár megeshet, hogy zokon fogja venni az igazságot, de hamarabb túlfog majd rajta lépni, minthogy sokáig tévhitben hagyni őt. –… habarodik, és utána megtudja azt, amire figyelmeztetlek, alaposan megfog rengeni a bizalma feléd.

-          Ez nem olyan egyszerű, mint azt gondolnád. Még téged se szabadott volna beavatni ebbe, nemhogy még Miát is – hátrál tőlem pár lépést.

-          Már pedig el kell mondanod neki! Tudnia kell róla, hogy mi folyik körülötte! Amilyen hamar csak lehet! – mondom már nyugodtabban.

-          Alex, most már tuti, hogy kifog nyírni – nyög fel, és beletúr a hajába.

-          Ha már Alex! – kapok az alkalmon, és újabb kérdést teszek fel neki. – Tudni akarom, hogy… várj, mégsem akarom tudni. Felejtsd el! – sóhajtok fel. – Én, azt hiszem, most vissza fel megyek a szobámba, hogy megemésszem ezt a sok információt.

-          Dani, én… - állít meg, mielőtt kijuthatnék a konyhából. – Sajnálom, hogy azt feltételeztem, szét akarod kürtölni ezt az egészet. Tudom, hogy nem tennéd, csak jobb lett volna, ha te sem szerzel információt erről. Amint lesz rá alkalmam, elmondok mindent Miának. Csak adj egy kis időt.

-          Rendben van – felelem. – De ne húzd sokáig! – nézek rá jelentősképpen, majd hátra hagyva őt a konyhában, vissza fel megyek a szobámba, ahol az ablakhoz állva, kezdem átrágni magam a Mark-tól hallott információkat.

   Szerencsére közben, Mia-val sem kell sok szót váltanom, aki időközben befejezte a készülődést, és útra készen áll, a Mark-al való randevújára. Talán, valóban jobb is, ha most egy kis időre magam maradok. Nem is tudnék úgy Miaval egy légtérben lenni, hogy még véletlenül se szóljam el magam előtte, és áruljak el neki olyasmit, amit remélem, mihamarabb Mark megtesz majd…