Sodorjon az ár - Részlet

Sziasztok!

Íme itt is egy kis ízelítő a folytatásból.

Továbbá történt egy kis módosítás a 6-dik fejezetnél. A vége lett átírva, merthogy rájöttem, az úgy nem egészen lesz nekem jó. Sőt mi több, azzal csak összecsapottá vált volna az egész történet menete. Így, azt a bizonyos cselekményt, majd a későbbiekben másként fogom belevinni. Szóval, már egy aprócska információkat elcsepegtetve, megfog történni Danival az, amit leírtam...csak nem most még, hanem majd egy kicsivel később. :'D

Viszont ez a fejezet, így is Alex szemszögéből lesz olvasható. :)

Igyekszem a teljes résszel, ahogy csak tudom. Ezúttal elkerülve azt, hogy olyan véget írjak, amellyel aztán később nem szimpatizálnék. :'D

Dóri

*- Alex, válaszolj már az istenedért! – förmed rám a húgom, miután nem méltattam válaszra.

Ezúttal felé fordulok, és csak nézem őt. Az életemet adnám érte, ahogyan eddig is tettem. Ő az én kicsi húgom, aki bár már nem is tűnik olyan kicsinek, nekem viszont mindig is az a kis fekete, kis foghíjas Duracell nyuszi marad, aki folyton a sarkamban volt és leste minden mozdulatomat.

- Én örülnék neki a legjobban, ha mehetne helyettem más. De ahhoz, hogy a fennakadó helyzet megoldódjon, nekem kell odamennem és lerendezni – válaszolok végül, és a szemeim előtt már Di Angelo arca lobog. Minden eszközt befogok vetni azért, hogy őt végre kiiktassam, és hogy végre elégtételt vehessek rajta mindazért, amit a családom ellen elkövetett.

- És nem várhat ez a valami? – kérdezi lehangolón.

- Mia, kérlek – fogom kérlelőre a beszélgetést. – Értsd meg, muszáj elmennem! – A ti biztonságotok érdekében! – Tudom, hogy elcsesztem ezt az egészet Danival... - Nem is kicsit! -... de nem akartam, hogy így váljunk el! – Bármit megadnék most azért, hogy újra a karjaimba tarthassam őt, és hogy bebizonyíthassam neki, nem csak egy éjszakát akartam tőle!

- Most legszívesebben úgy behúznék neked egyet, de tudom, hogy ez nem oldana meg akkor se semmit – szorítja ökölbe a kezeit. – Úgy örültem neki, hogy végre van egy olyan barátnőm, aki nem kezdett el faggatózni a bátyámról, és nem kezdett el kérlelni rá, hogy hozzalak össze titeket. Erre most? Megtörtént az, amitől tartottam mindvégig, de mégis a legjobban az fáj, hogy bár látom rajtatok, hogy akarjátok egymást, mégsem vagytok együtt.

Tudom Mia, tudom. Magam sem számítottam arra, hogy ez fog történni. Eddig soha egyetlen egy barátnődet se akartam, viszont Danival más volt a helyzet. A találkozásom vele, úgy rendítette meg az addigi világomat, hogy nem akartam mást, csak vele lenni, és az ágyamba vinni őt, tudván, hogy nem lett volna helyes ilyeneken gondolkoznom.*