Sodorjon az ár

Sziasztok!

Bocs a csúszásért, csak kellett egy kis idő ahhoz, amit belevittem ebbe a részbe.
Ebben a részben, nemcsak hogy előrébb léptünk az időben, de az is kiderül, hogy mi Dani visszafogottságának és tiltakozásának az oka, amit már a tartalomban is elhangzott, meg ebben a fejezetben is. Ennek az oknak még lesz helye a későbbiekben is. De azt majd látni fogjátok, hogy miként.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek! :)

Dora Sullivan

Dani szemszöge

2.

   Négy nap telt el azóta, hogy Mia bátyja megjelent az ajtónkban, és ugyanennyi napja, vagy jobban mondva éjszakája annak, hogy akármennyire is szeretném, de nem tudom kiverni őt a fejemből. Ha nem a gondolataimban látom őt, akkor az álmaimban. Ahol olyan képek elevenednek fel bennem, hogy minden alkalommal, nedves bugyival ébredek fel. Meztelen, forró pillanatokat élek meg vele, amelyet nappal nem olyan könnyű a gondolataim zeg-zúgába bújtatni. Főleg meg nem olyankor, mint a mostani pillanatban is.

   Csupasz mellkasát és kockás hasait látva, amelyekről incselkedően folynak lefele a vízcseppek, miközben épp kisétál felénk a tengerből, önkéntelenül is az ajkaimba harapok.

    Még szerencse, hogy a napszemüveg takarja a szemeimet, így akár úgy is tehetek, mintha épp aludnék, vagy csak pihennék.

-          Milyen a víz bátyó? – kérdezi meg tőle Mia, amikor odaér hozzánk, és elkapja a felé dobott törölközőt.

-          Igazán kellemes. Ki próbálhatnátok ti is – hallom mély érdes hangját, melytől kis híján látványosan is megborzongok.

-          Miért is ne? Eleget napoztam már ahhoz, hogy úszhassak is egy kicsit. – jelenti ki Mia. – Dani, jössz te is?

-          Nem, én most inkább csak itt feküdnék – felelem, és közben hasra fordulok, csakhogy ne gyötörjem magam azzal a mellkassal, ami nem lehet az enyém.

-          Ahogy gondolod, én viszont megyek – mondja, majd felállva a plédről a tenger felé fut.

   Távozását néhány percnyi csend követi, de mivel éppen azért fordultam hasra, hogy ne láthassam Alex-et tovább, nem tudtam, hogy elment e vagy, hogy mit csinálhat épp. Éppen ezért is ért váratlanul, amikor valami hideg csurgott végig a hátamon.

-          Te jó ég! – kiálltok fel és oldalra fordulok.

-          Nyugi, csak én vagyok az, meg a naptej – mondja Alex nevetve, fenntartva a kezeit maga előtt.

  Hirtelen köpni – nyelni nem tudok, ahogyan azt sem eldönteni, hogy pattanjak e fel, és rohanjak be a házba, vagy használjam e ki a lehetőséget, hogy ha még ha néhány pillanat erejéig is, de magamon érezhessem az ujjait.

  Míg én a lehetőségeket mérlegelem, Alex a némaságomat beleegyezésnek véli, mert lenyom a plédre és elkezdi belemasszírozni a naptejet a bőrömbe.

  Elégedett sóhajokat hallatok, mert ennél jobb masszírozásban még nem volt részem.

-          Istenem, de jó kezeid vannak! – motyogom halkan.

-          Örülök neki, hogy így véled! – suttogja közel a fülemhez. – De ennél többre is képesek ám!

  Szavai hallatán, igyekszek egy nyögést elfojtani, de nem sok sikerrel.

-          Neked pedig a legédesebb a nyögdécselő hangod – simít végig a hátam közepén elégedetten, kiváltva belőlem egy újabb nyögést és borzongást.

  Legszívesebben addig élvezném az ujjait magamon, és vallatnám őt arról, hogy mire képesek még az említett testrészei, de egy vészcsengő hang szólal meg a fejemben, amely azt harsogja bennem, hogy: Ő Mia bátyja! – megrázom a fejemet, majd állóhelybe tornázom magam.

-          Ne! Ne csináld ezt velem! – kérlelem lehunyva a szemeimet.

-          Miért? – kérdezi. – Mondd a szemembe, hogy nem vágysz te is ugyanúgy rám, mint ahogyan én rád!

  Hazudnék, ha ezt mondanám, ezt tudjuk mindketten, a hangja elárulta, hogy nem venné be, ha nemet mondanék. Viszont azt sem felejthetem el, hogy ki ő. Ő a legjobb barátnőm a bátyja. Aki hiába a legdögösebb pasi, akit valaha is láttam, és hiába vágyik rá testem minden egyes porcikája, de Mia miatt nem engedhetek a vágyaimnak, mert azzal elveszíteném őt.

  *Már egy hónapja, hogy megismerkedtem a világ legaranyosabb barátnőjével, és ugyanennyi ideje vagyok is a lakótársa. Amikor Los Angelesbe értem, nem számítottam arra, hogy annyi rossz után, végre valami jó is történhet velem, legalábbis ilyen hamar biztosan nem. De minden negatív gondolatomat megcáfolta ez a lány, amikor betévedt a Jacksons-ba ahol épp aznap kezdtem el dolgozni, és olyan természetesen, közvetlenül beszélgetni kezdett velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást, és nem pedig csak pár perce.

-    Nézd csak mit találtam? – zavarja meg a gondolataimat Mia, a szemeimet előtt himbálva egy üveg Chardonnay-t és két poharat.

-    Hát ez meg? – kérdezem tőle elvéve a poharakat, csakhogy kitudja bontani az üveget.

-   Gondoltam megünnepelhetnénk azt, még ha csak szolidan is, hogy már egy hónapja boldogíthatlak téged – válaszol mosolyogva.

-   Akkor önts gyorsan, és koccintsunk – viszonoztam a mosolyt.

   Pillanatokon belül már a finom hideg bor a poharunkban is, amit koccintásra is nyújtunk a másik felé.

-          Örülök, hogy megismerhettelek és hogy barátnők is lettünk – mondja továbbra is mosolyogva, és az, hogy a szemei is mosolygósak, még többet jelent számomra ez a kijelentése.

-          Én is nagyon örülök annak, hogy barátnők lettünk! – viszonozom a vallomását, majd belekortyolunk a borba.

-          Tudod, bár nagyon hiányzik a bátyám, és nagyon is szeretem őt, de jelen pillanatban örülök, hogy nincs itt velem – vallja, ami nem kicsit is lep meg.

   Azt tudom már róla, hogy csak ő és a bátyja van, mert a szüleik még gyerekkorukban meghaltak, így a nagyszüleik nevelték fel őket, akik egy évvel ezelőtt szintúgy meghaltak, és már csak ketten maradtak egymásnak. Azt is tudom, hogy az ő hőse a bátyja, akit nagyon szeret. Amit ha nem is mondott volna már el korábban, akkor is letudtam volna következtetni abból, amikor telefonon beszélnek egymással, de azt még viszont ez alatt az egy hónap alatt még soha nem hallottam tőle, hogy nem is bánja, nincs vele.

-          Miért? – kérdezem meglepetten és egyben kíváncsian is.

-          Mert így nem kell attól tartanom, hogy választanom kelljen köztetek, bár egyértelműen őt választanám. Ne haragudj, hogy így mondom, de… - kér bocsánatot, de nem hagyom, hogy befejezze, bár még nem értem igazán, hogy mit akar ebből az egészből kihozni.

-          Nincs miért bocsánatot kérned! Nem is kérnék ilyet tőled, viszont nem értem, hogy mit akarsz evvel mondani – rázom meg a fejem értetlenül.

-          Bocs! Ezzel azt akartam mondani, hogy még igaz barátnőim még nem voltak – mosolyodik el keserűen. – Minden barátnőm, belezúgott sikeresen a bátyámba, és azt akarták, hogy hozzam őket össze vele. De Alex mindegyikükben a húga barátnőit látta, így nem foglalkozott vele. Tudom, mert soha egy pillanatra sem szentelt nekik annyi figyelmet, hogy a részéről is lehetett volna több – vágja közbe, mielőtt rákérdezhettem volna erre. - Viszont a barátnőim próbálkoztak, de amikor nem jártak sikerrel, és én sem segítettem nekik, a barátságom velük csak rosszabbodott. Majd idővel meg is szakadt.

-          Sajnálom – fogom meg a kezét.

-          Köszi, de ezek még akkor sem értek fel Angie-hez.

-          Ő vele mi lett? – kérdezem egy újabb korty után.

-          Angie gyerekkori barátnőm volt. Évekig nem találkoztunk, de amikor elkezdtem a gimit újra találkoztunk. Gyönyörű volt, hosszú szőke haj, hosszú sötét sűrű szempillák és zöld szemek, modellalkat. Minden korunkbeli fiú bele volt zúgva. Csak Alex nem. Aminek én örültem is, de mellette meg is voltam lepve. Hiszen, mindenki csodálta őt, és én is nagyon szerettem. Kedves és aranyos is volt mindenkivel. De Alex a külső mellett meglátta benne azt, amit én csak később. Minden ujjára jutott volna fiú, ha akarta volna, de ő nem akart mást csak Alex-et. Sokáig előttem is titkolta. De egy idő után elkezdett furcsán viselkedni. Szinte minden hétvégén nálunk akart aludni, amivel nem is volt igazán bajom, csak amikor a bátyám felől kérdezősködött és egyre személyesebb kérdéseket, akkor kezdtem el gyanakodni arra, hogy az ő újabb kiszemeltje Alex lett. Amikor rá kérdeztem, tagadott. Azután egy éjszaka, amikor felkeltem, és ő nem volt a szobámba, elindultam a keresésére. A bátyám szobájában leltem rá, amint a ruháit szagolgatta.

-          Jézusom – motyogom közbe.

-          Igen! Én is ezt gondoltam. Akkor vált számomra tisztává, hogy belezúgott a bátyámba. Felszólítottam, hogy távozzon. Ő viszont azzal jött, hogy ő meg Alex már egy ideje egypár, csak előttem tartották titokba. Azonban tudtam, hogy hazudik. Amit abban a pillanatban Alex igazolt is, mert megjelent mögöttem. Persze Angie kérte, hogy ne titkolják előttem tovább a viszonyukat, mire én azt mondtam neki, hogy ő beteg, kezeltetnie kellene magát. A bátyám mondta, hogy menjen haza, és hogy ne képzelődjön olyanokat, hogy ők ketten együtt, mert soha esze ágában se volna összeszűrni a levet vele. Mire Angie bepöccent, és neki támadt.

-          Úristen! – kaptam gyorsan a számhoz.

-          De Alex lefogta a kezeit, én meg megmondtam neki, hogy menjen haza, a barátságunknak vége. Ő utána kérlelt, hogy ne tegyem ezt vele, hiszen én vagyok a legjobb barátnője, meg hogy a bátyám tehet erről az egészről. Ő a rossz. Mondtam neki, hogy nem igaz, és hogy tudom, Alex nem tett semmi rosszat. Mire ő felszívta magát erre, majd követelte, hogy válasszak köztük. Hirtelen meg is lepett az a pártfordulat, amit abban az időben lejátszott. Fájt, hogy elveszítem őt, mert nekem viszont valóban a legjobb barátnőm volt. Legalábbis annak hittem.

-          Ám Alex mégis csak a bátyád, így őt választottad – fejeztem be helyette.

-          Igen. Mindig őt, ezért is nehéz lányokkal barátkoznom.

-          És akkor én? Velem, hogyhogy mégis?

-          Nem tudom. Egy pillanatra magamat láttam benned, elveszetten - miután meghaltak a szüleim -, amikor találkoztunk.

-          Érdekes. De örülök neki, hogy velem kivételt tettél – ölelem meg fél kézzel.

-          Én is.

-          Ami meg a bátyádat illeti, a te barátságod nekem mindennél többet jelent.

-          Ezt jó hallani – viszonozza az ölelésemet, majd, hogy eltereljük a figyelmünket a múltról, beteszek egy filmet, amit borozgatás közben el is kezdünk nézni.*

-          Mert te Mia bátyja vagy! – felelem visszatérve a jelenbe és egyenesen a sötétkék szemeibe nézek. – A barátságom vele többet ér a vágyaimnál.

   Látom, hogy érti a válaszomat és, hogy az eszébe jutottak a húga korábbi barátnői, akikkel miatta szakította meg a kapcsolatot. Nem akartam azt az elkeseredett arckifejezést látni marconás jóképű arcán. Magamban azt kívántam, bár ne ő lenne Mia bátyja.

-          Most jobb lesz, ha bemegyek a házba – mondom, és nem várva meg a válaszát, vagy a reagálását, elsétálok mellette.

  A következő napokban, amennyire csak tudtam, kellő távolságot tartottam Alex-al szemben, és ha mégis egy légtérben vagyunk, úgy teszek, mintha sikerült volna az iránta érzett vágyaimat eltörölni. Ami nem is tűnt soha olyan könnyűnek, mint reméltem volna. Elég volt egy véletlen érintés, a bőröm bizseregni kezdett ott, ahol megérintett. Láttam a tekintetében, hogy tisztában van azzal, mit művel velem és nem is rest kihasználni az ilyen alkalmakat.

  Valamit ki kell találnom – hajtogattam magamban éjszakánként, amikor nem jött álom a szememre. Lehet meg kéne fogadnom Mia tanácsát és ideje volna bepasiznom, hátha az illető nem csak a jó közérzetemre volna hatással, de segítene legyőzni az Alex iránt érzett vágyaimat is…