Sodorjon az ár - Részlet

Sziasztok!

Csak, hogy fokozzam egy kicsit a hangulatot, s élményt, hoztam egy kis részletet, a következő fejezetből.
Annyit elárulok, hogy ebben a részben ugrottunk egyet a főszereplőkkel, mert nem akartam leragadni az elején, sem pedig csűrni - csavarni azt, amit a továbbiakban szántam a srácoknak.
Ez a fejezet is Dani szemszögéből lesz olvasható, de jelzem, hogy lesz majd Alex-éból is. Hogy mikor, az még titok. ;) Addig is, meg a teljes fejezet erejéig (amit hétfőre tervezek is hozni nektek) is, remélem azért ez a kis részletecske is tetszeni fog majd, és hogy felkelti majd a kíváncsiságotokat, érdeklődéseteket a történet iránt. ;)

Dora Sullivan





    Csupasz mellkasát és kockás hasait látva, amelyekről incselkedően folynak lefele a vízcseppek, miközben épp kisétál felénk a tengerből, önkéntelenül is az ajkaimba harapok.

    Még szerencse, hogy a napszemüveg takarja a szemeimet, így akár úgy is tehetek, mintha épp aludnék, vagy csak pihennék.

- Milyen a víz bátyó? – kérdezi meg tőle Mia, amikor odaér hozzánk, és elkapja a felé dobott törölközőt.

- Igazán kellemes. Ki próbálhatnátok ti is – hallom mély érdes hangját, melytől kis híján látványosan is megborzongok.

- Miért is ne? Eleget napoztam már ahhoz, hogy úszhassak is egy kicsit. – jelenti ki Mia. – Dani, jössz te is?

- Nem, én most inkább csak itt feküdnék – felelem, és közben hasra fordulok, csakhogy ne gyötörjem magam azzal a mellkassal, ami nem lehet az enyém.

- Ahogy gondolod, én viszont megyek – mondja, majd felállva a plédről a tenger felé fut.

   Távozását néhány percnyi csend követi, de mivel éppen azért fordultam hasra, hogy ne láthassam Alex-et tovább, nem tudtam, hogy elment e vagy, hogy mit csinálhat épp. Éppen ezért is ért váratlanul, amikor valami hideg csurgott végig a hátamon

- Te jó ég! – kiálltok fel és oldalra fordulok.

- Nyugi, csak én vagyok az, meg a naptej – mondja Alex nevetve, fenntartva a kezeit maga előtt.

  Hirtelen köpni – nyelni nem tudok, ahogyan azt sem eldönteni, hogy pattanjak e fel, és rohanjak be a házba, vagy használjam e ki a lehetőséget, hogy ha még ha néhány pillanat erejéig is, de magamon érezhetem az ujjait...