A fejezet írása folyamatban van. Íródik. Csak gondoltam, hogy míg írom, hozok nektek belőle egy kis részletet. A fejezet eleje, Dani szemszögéből lesz olvasható, a másik fele, vagy éppen a vége - az majd kiderül menet közben -, meg az Alexéból.
Igyekszem, ahogy tudok. Addig is remélem, hogy ez a kis ízelítő felkelti majd a figyelmeteket! ;)
Dóry
" Gyorsan kikapok a táskából egy nadrágot, és egy felsőt, plusz egy fehérnemű párost, amit ott helyben magamra is kapok. A hajamba párszor beletúrok, majd a táskám egyik oldalsó zsebéből kiveszek egy hajgumit, amivel lófarokba kötöm a hajamat. Már épp készülnék felvenni a cipőmet is, amikor az ajtó nyílására leszek figyelmes. Dobásra készen emelem a cipőm egyik párját, amikor kinyílik az ajtó és belép rajta egy magas, barna hajú férfi.
- Maradjon ott! – kiáltom oda neki! – Egy lépést se közelebb! – figyelmeztetem. Nem érdekelt abban a pillanatban, hogy nevetségesen festhetek a cipőimmel a kezemben, és azzal fenyegetem a behatolót, aki bármikor, olyan gyorsasággal végezhetne velem, hogy még pislogni sem juthatna rá időm.
- Nyugalom! Alex küldött…
- Bárki mondhatná ezt! – vágom a szavába, közben azt szemlélem, hogy milyen más fegyverrel védekezhetnék ellene. – Ki maga, és mit akar? Hogy talált ide? – kérdezem, csak, hogy időt nyerjek magamnak, hogy kitalálhassak valamit.
- Suarez. Daniel Suarez…
Suarez? Nem ő Alex főnöke? Ilyen fiatal főnöke volna?! Na, nem! Ezt nem veszem be! Bárki mondhatná ezt! De még is, ő volt a harmadik személy, aki tudhat erről a helyről. Viszont, az is lehet, hogy ez átverés, és ők a rossz fiúk, akik követhettek minket tegnap, és Alex náluk van, vagy éppen nincs és most engem jöttek elkapni, hogy velem csalják őt lépre!
Na, azt nem! Abból nem esztek! – nézek határozottan a férfi szürke szemeibe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése