Sziasztok!
Ez még nem a teljes fejezet, csak egy kis részlet belőle. Előre saccolva, kb. olyan péntek körül kerül majd fel az egész. Legalábbis ez a célom. ;)
Addig is fogadjátok ezt a kis részletet, amely immáron Alex szemszögéből olvasható.
Hamarosan jövök az 5. fejezettel!
Dóry
"Harmincnégy évem alatt, ez volt életem
legszebb éjszakája. Soha nem akartam még ennyire senkit se a karjaim között
érezni, mint őt. Hol ott tudom, talán nem lesz ennek folytatása. Ha rajta múlik
biztosan nem, hiszen már eddig is ő volt az, aki tartotta köztünk a távolságot.
Viszont, magam részéről is tudom, hogy Mia nem
lesz elragadtatva, ha rájön erre, és hogyha a barátságuk lássa kárát, azt nem
fogom tudni megbocsájtani magamnak, hiszen számomra mindig is a kishúgom
biztonsága és boldogsága volt a legfontosabb, még a saját vágyaimnál is.
Amelyeket azóta nem is tudtam kontroll alatt tartani, amióta szembe találtam
magam Daniellával. Mintha ott abban a pillanatban megállt volna a tér és az idő
is, és csak ő és én lettünk volna.
Ez a
világ egyik legnyálasabb gondolata, elmélete! – forgatom meg a szemeimet,
de ez az igazság. Attól a perctől fogva,
akármennyire is igyekeztem nem foglalkozni vele, és csak úgy gondolni rá, mint
Mia barátnője, nem ment. Más sem akartam, mint csókolni és az ágyamban őt.
Ehelyett most az övében vagyunk. Ahonnan, ha rajtam múlna, soha ki nem másznék,
és őt se engedném el.
Megérzéseim
azt sejtetik, hogy amikor a mellkasomon fekvő gyönyörű nő felébred, aligha
értene egyet a vágyammal, tudván, hogy a húgom miatti bűntudatára hivatkozva,
újra az elkerülésemen fog majd dolgozni. Amit azonban én most nem fogok neki
hagyni. Nem is tudnám, hiszen már megízleltem őt, és kétségtelen, hogy eltudnám
viselni azt, hogy nem érhetek hozzá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése