Sodorjon az ár - Részlet

Sziasztok!

Ez most egy újabb részlet, de ígérem nem foglak titeket sokáig várakoztatni a teljes fejezettel. 
Annyit viszont elárulok, hogy a részlet sokat sejtetően azt mutatja, ami majd várható és persze olvasható is lesz majd. Már csak egy bizonyos kis rész, jelenet hiányzik belőle, és rakom is fel.
Vélhetőleg holnap meg is leszek vele. Legalábbis ebben bízom!

Addig is itt a részlet, ami már olvasható belőle. :D

Dora Sullivan

  "Elégedett sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor megérzem a meleg puha homokszemcséket a meztelen talpaim alatt. Élvezem a kellemes langyos szelet, ami körül ölel, miközben a házhoz sétálok. Élvezem a tenger halk morajlását, és a hullámzását melyre gyönyörűen vetődik a parton fekvő házaira csatlakoztatót színváltós dísz fényszórók világítása.

   A házhoz érve, leseprem a homokot a talpamra és csak azután lépek be az ajtón. Néma csend fogan, de a folyosó lámpája viszont azt az érzetet sejteti, hogy Alex itthon van.

   A szívem ütemesebb ritmusba kezd arra a gondolatra, hogyha összetalálkoznék vele még azelőtt, hogy feljutnék a szobámba, semmi esélyem sem volna elmenekülnöm előle és a kitörni készülő vágyaink elől.

  Félve és izgalommal teli közelítem meg elsőként a konyhát, bár már magam sem tudván azt, hogy miben is reménykedek jelen pillanatban.

  Idegességemben kiveszek egy üveg bort, amit felbontva ki is töltök magamnak egy fél pohárnyit. Aprókat kortyolva a finoman kellemes borból, próbálok lehiggadni és rájönni arra, hogy mitévő legyek, amikor hirtelen, gondolataim főszereplője jelenik meg az ajtóban.

-          A francba… - nyögök fel, és akaratlanul is túlságosan is erősen harapom be az ajkamat. – Au! – szisszenek fel idegeskedésem miatt, amivel nem is tudok sokáig foglalkozni, mert Alex egyre csak közeledik hozzám, és a tekintete az ajkaimat fixírozza, mígnem alig egy karnyújtásnyira meg áll velem szemben.

-          Hogyhogy itthon vagy? – kérdi, le sem véve a szemeit a számról, de én csak megvonom a vállam választ gyanánt, miközben azt próbálom eldönteni, hogy most megragadjam e és csókoljam meg, vagy kerüljem ki, és rohanjak a szobámba.

  A maradék cseppnyi józan észre hallgatva az utóbbi lehetőséget választva, leteszem a boros poharat a mosogatóba, majd amilyen gyorsan csak tudok, eliszkolva mellőle felrohanok az emeletre, azonban a szobámat már nem érem el, mert Alex utolér és megragadva a derekamat maga felé fordít, és mielőtt tiltakozhatnék, a száját az enyémre tapasztja."