Sodorjon az ár - RÉSZLET

Sziasztok!

Ez még csak egy kis ízelítő a folytatásból, ami most is jelenleg íródik. Csak mivel még van híja, így addig is gondoltam, hogy egy kis bepillantásra valót hozok nektek belőle.
És igen... itt egy erotikus jelenet szemtanúi lehettek majd, vagyis jobbára mondva a teljes részben.
Amely Dani szemszögéből lesz olvasható. Annyit elárulnék még a fejezetről, hogy az csak is a szerelmes galambocskáimról fog szólni. Természetesen nem csak erotikus kibontakozásban. :'D Hanem, romantikus kibontakoztatásban is. A fejezet második felében.
Reményem szerint, igyekszem a héten hozni is a teljes fejezetet!
Addig is élvezzétek még a nyár utolsó hetét, napjait - főleg a sulisok, a nyári szünet utolsó napjait -. :)

Dora Sullivan

"Alex-ban mindazt megkaptam, amire mindig is vágyakoztam. Sőt még annál is többet. Szerelmet, szenvedélyt, odaadást, figyelmet, megértést és bizalmat. Amit teljességgel viszonoztam is.

-          Min gondolkoztál el ennyire mélyen, kicsim? – suttogja a kérdést a fülembe, amikor váratlanul mögém somfordál. A testem reagálván az övére megborzong, mire hátra dőlök csupasz mellkasának.

-          Csak az járt a fejemben, hogy végre otthon vagyok! Itt, veled! – felelem megfordulva az ölelésében és a karjaimmal átkulcsolom a nyakát.

-          Velem mindig itthon leszel. Ahogyan én is veled! – viszonozza a szavaimat, és hogy meg is pecsételje a sajátját is, a karjait a derekamra csúsztatva húz még közelebb magához úgy, hogy egy cseppnyi szabad hely távolság se maradjon testünk között, majd az ajkait az enyémekre tapassza.

   Csókjában annyi szerelem, rajongás árad, hogy amikor behunyom, a szememet elmerülök benne. Az érintésébe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szárnyalnánk. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút. Amelyből, egyáltalán nem is akarunk visszajutni a földre.

   Hagyom, hogy felkapjon az ölébe, és visszavigyen a már egy hónapja közösen lakott szobánkba, amely valamikor még csak az enyém volt. Élveztem és élvezem is, hogy a ruhái az enyémek mellett van, hogy minden cucca ott van ahol az enyém. De a legjobban azt élveztem, hogy nem csak mellette hajtom álomra a fejemet esténként, de reggelente is mellette ébredek fel.

   A testemet csak az ő fekete pólója takarta, amelytől abban a pillanatban meg is szabadít, hogy az ágyamhoz érve álló helyzetben tesz le a padlóra.

   Mint, minden alkalommal most is beleborzongok a rajongástól és a vágytól tűzdelő sötét tekintetébe nézve. Csak kívánni tudom azt, hogy ez az érzés, soha ne múljon el!"