Sodorjon az ár - RÉSZLET

Sziasztok!

Ez még csak egy kis ízelítő a folytatásból, ami most is jelenleg íródik. Csak mivel még van híja, így addig is gondoltam, hogy egy kis bepillantásra valót hozok nektek belőle.
És igen... itt egy erotikus jelenet szemtanúi lehettek majd, vagyis jobbára mondva a teljes részben.
Amely Dani szemszögéből lesz olvasható. Annyit elárulnék még a fejezetről, hogy az csak is a szerelmes galambocskáimról fog szólni. Természetesen nem csak erotikus kibontakozásban. :'D Hanem, romantikus kibontakoztatásban is. A fejezet második felében.
Reményem szerint, igyekszem a héten hozni is a teljes fejezetet!
Addig is élvezzétek még a nyár utolsó hetét, napjait - főleg a sulisok, a nyári szünet utolsó napjait -. :)

Dora Sullivan

"Alex-ban mindazt megkaptam, amire mindig is vágyakoztam. Sőt még annál is többet. Szerelmet, szenvedélyt, odaadást, figyelmet, megértést és bizalmat. Amit teljességgel viszonoztam is.

-          Min gondolkoztál el ennyire mélyen, kicsim? – suttogja a kérdést a fülembe, amikor váratlanul mögém somfordál. A testem reagálván az övére megborzong, mire hátra dőlök csupasz mellkasának.

-          Csak az járt a fejemben, hogy végre otthon vagyok! Itt, veled! – felelem megfordulva az ölelésében és a karjaimmal átkulcsolom a nyakát.

-          Velem mindig itthon leszel. Ahogyan én is veled! – viszonozza a szavaimat, és hogy meg is pecsételje a sajátját is, a karjait a derekamra csúsztatva húz még közelebb magához úgy, hogy egy cseppnyi szabad hely távolság se maradjon testünk között, majd az ajkait az enyémekre tapassza.

   Csókjában annyi szerelem, rajongás árad, hogy amikor behunyom, a szememet elmerülök benne. Az érintésébe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szárnyalnánk. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút. Amelyből, egyáltalán nem is akarunk visszajutni a földre.

   Hagyom, hogy felkapjon az ölébe, és visszavigyen a már egy hónapja közösen lakott szobánkba, amely valamikor még csak az enyém volt. Élveztem és élvezem is, hogy a ruhái az enyémek mellett van, hogy minden cucca ott van ahol az enyém. De a legjobban azt élveztem, hogy nem csak mellette hajtom álomra a fejemet esténként, de reggelente is mellette ébredek fel.

   A testemet csak az ő fekete pólója takarta, amelytől abban a pillanatban meg is szabadít, hogy az ágyamhoz érve álló helyzetben tesz le a padlóra.

   Mint, minden alkalommal most is beleborzongok a rajongástól és a vágytól tűzdelő sötét tekintetébe nézve. Csak kívánni tudom azt, hogy ez az érzés, soha ne múljon el!"

Sodorjon az ár

Sziasztok!

Itt is a folytatás, mely most megint csak rövidebb. De a következő hosszabb lesz, azt megígérem!
Ahogyan azt is, hogy eztán már a két főszereplő gerlicénket nem szakítom szét - max pár napra, de akkor sem szakítás céljából -. :D
Továbbá minimum még két fejezet lesz Dani és Alex történetéből, utána pedig következik majd Mia és Mark története. :)
De addig is itt van ez a rész! ;)

Dóry

Danis szemszög

13.

   Három napja gubózók egy kis motelszobában, távol a belvárostól, de még mindig New York-ban. Magam sem tudom, hogy végül miért nem szálltam fel valamelyik járatra. Csak azt, hogy tudván Alex ki is, úgyis utánanéz annak, hogy hova vettem jegyet. Így, hogy több időt nyerjek magamnak, megvártam, míg Daniel távozik, és csak utána nem sokkal intettem le egy taxit, aki idehozott – amikor megkérdeztem tőle, hogy nem e tudna valahol, valami olcsó és eldugott motelt. Jó, nem egy öt csillagos szálloda. De az én igényeimnek bőven megfelelt.

   Zavartalanul gondolkodhatom, anélkül, hogy valaki megzavarna azzal a szándékkal, hogy ki akarja takarítani a szobát.

   Tudtam, hogy igaza volt Daniel-nek, ahogyan a tekintetében rejtett üzenetet is felfogtam. Persze, hogy szeretem Alex-et, csak ettől az életmódtól félek, amibe ő beletartozik.

   Még ezalatt a három nap alatt sem tudtam dűlőre jutni magammal. Az egyik pillanatban úgy éreztem, hogy helyesen cselekszem, míg a másikban, ha képes lettem volna rá, a saját tulajdonkezemmel vertem volna bele a fejemet a szürke falba a gyávaságom miatt.

   Tudtam, hogyha tanácsot akarnék kérni a nővéremtől ismét, csak azt mondaná, hogy hallgassak a szívemre, és merjek kockáztatni. De a másik oldalról, a félelem még mindig erősebb volt.

   Most meg már ott tartok, hogy majd beleörülök a tudatba, hogy ennyire döntésképtelen és gyáva vagyok.

   Hiszen az helyet, hogy végre boldogan Alex karjaiban lehetnék, itt vagyok a semmi végén, félvén attól, hogy bármikor elveszíthetem őt. Na, nem mintha, így nem veszíteném el, ha én itt vagyok, ő meg valahol máshol, meglehetősen engem keresve.

-          Mi a jó fészkes fenét műveltél te nő?! – kérdezem magamtól két tenyerem közé fogva a fejemet.

   Ideje volna összeszednem magamat, és végre kockáztatni, merni, ha Alex-al akarok lenni. Mást sem szeretnék jobban, mint őt, és vele lenni.

-          Elég volt a tanácstalanságból és a gyávaságból! – szólok magamra, ösztönözve is közben arra, hogy felálljak az ágyról, és bepakoljak a táskámba.

   A telefonomat kivéve a táskám aljából, három nap után újra bekapcsolom. Számtalan nem fogadott hívás és üzenet ugrik fel. Alextól, Miától és még a nővéreméktől is. Bele olvasva az utolsó üzenetekbe, hagyom, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak, miközben magamat korholom a butaságom miatt.

   Hogyan is követhettem el ekkora gyávaságot, és tűnhettem el így, nem adva jelet magamról senkinek sem, ezzel is aggodalmat és fájdalmat okozva a szeretteimnek?!

   Mielőbb bárkit is visszahívhatnék, hirtelen megszólal a telefon a kezemben, melyen Alex neve tűnik fel.

   Beletelik néhány másodpercbe mire, megnyomom a fogadó gombot.

-          Dani? Szerelmem? Te vagy az? – hallom meg kérdő és aggódó hangját, melyben némi reménység is kivehető.

-          Alex – suttogom a nevét, el sem hívve azt, hogy valóban ő van a vonal túlsó oldalán.

-          Hála a jó égnek! – hallatszik megkönnyebbült hangja.

-          Alex – ismétlem el újra a nevét, de ekkor kinyitódik a szobám ajtaja és ő maga toppan be életnagyságban személyesen. – Alex…

    Ő nem szól semmit, helyette öles léptekkel lép közelebb hozzám – közben a telefonját a bőrdzsekije zsebébe süllyeszti -, mígnem a karjaival szorosan magához ragad és az ajkával rabul ejti az enyémet. És… nekem ennyi is volt. Minden korábbi kérdésemre és aggodalmamra választ kaptam. Minden félelmem lecsillapult, és minden kétségem megszűnt. Amit ebben a pillanatban éreztem, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegtem a tudatba. Hazatértem. Hozzátartoztam, és végre megtaláltam azt, amit kerestem. Őt.

-          Szeretlek! Szeretlek, Dani – suttogja néhány centire elszakadva az ajkamtól. – Tudom, hogy hirtelen sok volt neked az, amit az elmúlt napokban történt, és ha tehetném, örömmel eltörölném mindazt a sok rosszat, amit át kellett élned. Tudom, hogy időre volt szükséged, de kérlek. Könyörögve kérlek, hogy soha. De soha többet ne szökj meg előlem – kérlel a szemeimbe nézve. – Nem tudlak, és nem is akarlak elengedni! Téged akarlak, és veled is akarok lenni!

-          De én…

-          Tudom, hogy attól félsz, esetleg egy napon a halálhíremet fogod kapni, de én döntöttem. Otthagyom a…

-          Neee! – szakítom félbe ezúttal én. – Félek! Persze, hogy félek ettől, de attól még jobban, ha nem lehetek veled. Szeretlek, Alex és nem akarom, hogy az én félelmem miatt eldobd mindazt, amiért eddig dolgoztál.

-          Nem számít! Itt egyedül csak te, és mi számítunk!

-          De igen is számít, Alex! Az FBI, a munkád és az életed része. Hogy hogyan fogok tudni majd megbirkózni vele, azt nem tudom. Viszont azt igen, hogy ameddig veled lehetek, és szerethetlek, nem számít, hogy mivel foglalkozol.

-          Szeretlek! – vallja meg újra a szerelmét.

-          Szeretlek! – lehelem viszonozva a vallomását, ezúttal én csókolva meg őt.

    Amikor ajkaink elválnak, a kérésemre elmeséli, hogy mi van a többiekkel és, hogy mi történt velük az utóbbi pár napban, míg én itt rejtőzködtem. Mia nevét, és a nővérem, Suzane nevét hallva, visszatér a korábbi bűntudatom, amelynek tudatában fel is hívom őket sorban.

   Természetesen, ahogyan számítottam is rá, mindketten lehurrogták a fejemet, amiért én nem is győztem sorban bocsánatot is kérni. Jogosan szidtak meg, hiszen fordított helyzetben én sem tettem volna mást. Viszont abban mindketten egyet értettek, hogy az, hogy egyedül voltam a napokban, arra szükségem volt, még akkor is, hogyha mindaddig nem tudtam dűlőre jutni, míg Alex be nem toppant a motelszobámba. És a lelkemre is kötötték, hogyha bármikor ilyen hasonló meggondolatlan ötletem támadna, előtte mindenképp hívjam fel őket, legalább annak a tudatában, hogy tudják, hol vagyok.

-          Mehetünk? – tér vissza a szobába Alex, miután befejeztük a telefonálást a húgával és ő addig kivittem a cuccomat a kocsijába.

-          Igen – felelem és elindulok felé.

   Az ajtóban még nyomok az ajkára egy csókot, majd hagyom, hogy bezárja a szobát, és amíg én a kocsihoz sétálok, addig ő visszaviszi a motel tulajdonosnak a kulcsot, és ki is jelentkezik a nevemben.

   Pár percig marad csak távol, és amikor csatlakozik, hozzám beülünk a kocsijába, és elindulunk vissza L.A.-be…

Adj egy esélyt! - Prológus

Egy hónap telt el azóta, hogy Luca visszament Rómába. Ezalatt az egy hónap alatt, sok minden átértékelődött bennem.

A múltamról, és a jelenemről egyaránt.

Charly, a múlté. Luca pedig, akár akartam, akár nem, a jelenem lett.

Szenvedélyes, tüzes és határozott. Birtokló, figyelmes és odaadó. Kedves, szeretetreméltó és fafejű.

Mind az megvan benne, ami Charly-ban nem volt. És ezt fájt beismerni.

Fájt, mert én szerettem Charly-t. Azt akartam, hogy a férjem legyen, majd a leendő gyermekeim apja.

De ma már ez nincs így, és soha nem is lesz.

Olyat tett, amit nem tudok, és nem is akarok megbocsájtani neki.

Az éppen hogy csak összeragasztott szívemet, nem állt szándékomban egy keserű és fájdalmas csalódás után, még egyszer odaadni valaki másnak.

Nem tudnék még egy csalódást elviselni. Ezért nem akartam, közel engedni magamhoz Luca-t. Pedig néha, elfogott a vágy, hogy engedjek neki.

De, látva őt egy másik nő mellett ?!

Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Hazudnék ha azt mondanám: nem esik rosszul, ő lesz egy másik nő oldalán és felettébb boldognak látni. De ha jobban belegondolok, sejtettem, hogy ez lesz belőle.

Hiszen én löktem el magamtól mindig, és én akartam, hogy keressen magának mást.

Csak ne fájna ez mégis annyira ...

- Thea, hé! - hallom meg a hátam mögül mély bársonyos hangját. - Úgy hiányoztál - lép a hátamhoz, és úgy húz a mellkasához közel.

Nem tudom elrejteni a testem remegését, miután megérzem magamon meleg erős karjait, de a szívem helyett, mégis az eszemre hallgatok, amely úgy gondolja, hogy hibát követnék el, ha engednék a vágyaimnak. Így kibújva az öleléséből, és rendezve az arcvonásaimat, fordulok felé.

- Mégis, hogy mondhatsz nekem ilyent? - kérdezem. - Hogy, mikor éppen egy ajtó választ el a barátnődtől? 

- Hogy? - pislog rám először meglepetten, majd pillanatok alatt mosolyra húzódig az ajka - Ő, Helena az unokahúgom.

- Én ... uhhh. Nem tudtam - motyogom zavartan, és egyben elsüllyedve a szégyentől, gondolatban.

- Azt hitted, hogy ami kettőnk között történt, csak úgy, míg távol vagyok, összeszűrném a levet más valakivel? - kérdezi az arcomra csúsztatva a forró kérges tenyereit, úgy unszolva rá, hogy a tekintetünk egybeforrjon.

Látván, hogy nem felelek, ő egy keserű mosollyal az ajkán, rázza meg a fejét.

- Egész idő alatt, csak te jártál a fejemben, Thea! - jelenti ki. - Senki más. Csak te, akárcsak az ajkad íze - suttogja közel, és a fejével közelebb hajol hozzám, de én elfordítom a fejemet.

- Ne! - kérlelem.

- Miért ne, Thea? - kérdez vissza. - Miért tiltakozol még mindig ...

- Elég! - vágok a szavába, és közben hátrább távolodva tőle. - Kedvellek és talán még többet is érzek irántad, de nem akarom. Nem akarom ott folytatni, ahol abbahagytuk. Nekem ...

- Ne gyere nekem azzal, hogy még több időre van szükséged! - morogja megbántottsággal a hangjában. - Rengeteg időt adtam neked, Thea!

- Amit én egyáltalán nem kértem! - csattanok fel. - És kérlek, csak hagyj ... hagyj elmenni.

- Menj, ha menni akarsz! - int az ajtó felé. - Fuss! Futhatsz ameddig csak akarsz, de azt nem árt ha az eszedbe vésed, hogy bárhová is mész, én ott leszek! Mert szeretlek!

A szerelmi vallomása volt az utolsó csepp a könnyeim visszatartásában, így ezt  hallva, nem tudtam sem ránézni, sem megszólalni, helyette azt tettem amire kért: hogy fussak.

És én futni kezdek ...

https://sodorjonazar.blogspot.com/

Adj egy esélyt! - Avagy új történet a láthatáron...

Sziasztok!

Van egy már régebb óta aktuálisnak ígérkező történetem, amelyet korábban már elkezdtem vázlatokba foglalni, és mostanság fejezetekre is szét osztani, megírni. Amit mostan szeretnék meg is osztani veletek.
A Sodorjon c. sorozatom mellett.
Így előfordulhat, hogy hol az egyikből, hol a másikból kaptok majd részt. Amit remélem, hogy nem bántok majd.
Ahogyan tőlem és az időmből telik rá, folyamatosan írom őket, és hozom is majd nektek, hol egyszerre, hol felváltva.
Remélem, hogy ezt az új történetet is szeretni fogjátok majd. Én személy szerint nagyon szeretem írni, és magukat a karaktereket is. Főleg a férfi főszereplőt is.

Hoztam is a tartalmat róla, és a karakterekről egy kisebb leírás félét, és hamarosan pedig már a prológust is olvashatjátok majd! :)

Dóry

Thea Montgomery, csak feledni akarta azt a férfit aki keserű fájdalmat okozott neki.
Amikor hajlott a barátnője unszolására, egy Római nyaralásra, nem tervezte, hogy egy éjszakás kalandba bonyolódik ott egy olyan férfival, akivel a sors, újra összehozni kívánja őt.
Számtalan alkalommal cselekszik akarata ellen, de továbbra is fél újra odaadni a szívét másnak.

Luca Contit, amióta összehozta a sors, The Montgomeryvel, mást sem akar, csak őt. Elcsábítani. Meghódítani. Szeretni.

De vajon, eléggé kitartó marad e férfi abban, hogy örökre a magáénak tudhassa a nőt? Vajon Thea,  letudja győzni a félelmeit?

Ha tudni akarod a válaszokat, akkor tarts velem és az " Adj egy esélyt! " c. új történetemmel! :)



+

Karakterek

Kezdeném, a főhősünkkel:

Thea Montgomery

26 éves fiatal nő, aki az egyik pillanatban még boldog, és fülig szerelmes. Aztán egy másikban pedig fájdalmasan csalódik, így a legjobb barátnője unszolására és meghívására vele tart Rómába, hogy bánatát felejteni tudja. Közben nem számít rá, hogy egy - először egy éjszakásnak gondolt - kalandba bonyolódik a történet férfi főszereplőjével.

Magas, karcsú, szőke hajú és szürkéskék szemű. Egy apró anyajegy van a szája szegletében;

Az árván maradt gyermekekkel foglalkozik, és az igyekszik a számukra elérhetővé tenni a legszükségesebbet, és azt megteremteni, amit ők a saját szüleiktől nem kaphattak meg.

Kedves, nagy lelkű, és nem utolsó sorban, makacsabb mint egy öszvér.

Luca Conti

33 éves jóképű férfi, aki annak ellenére, hogy a szülei elhagyták őt, mégis egy nagyszerű ember lett belőle - amit a nagyijának köszönhet -. Jóképűségének és nagy vagyonának köszönhetően, a nő kapkodnak utána, és bár megkaphatná őket, ha akarná, de mégse kajtatja őket. Mert egyiket se talált arra méltónak. 

Egészen egy gyönyörű szőke hajú szépségig. Őt kajtatni tudná - és kezdi is - élete végéig.

Luca magas, izmos, jó kiállású, barna hajú és zöld szemű. 

Építészként dolgozik, és akárcsak Thea-nak neki is az a célja, hogy jót tegyen azokkal, akiknek nincsen semmijük.

A nagyija nevelte őt, így ő az egyedüli akinek bárhol, bármikor megtud nyílni. Imádja őt, akárcsak a nagyija őt.

Kedves, nagylelkű. Szenvedélyes. Határozott és mi több, eléggé fafejű, hogy megkapja azt, amit akar.

Mrs. Georgia Conti

Nagyon szeretetteljesre méltó, kedves és bájos idős asszony. Aki mindig igyekszik segíteni az unokájának, és a támasza lenni. Így nem kérdéses, hogy s későbbiekben úgy lép fel, hogy amaz nem számít rá, és nem is sejt semmit.

Keyla Banks

Egy 27 éves fiatal nő, Thea legjobb barátnője.

Egyedülálló, bár még mindig keresi a nagy őt. A barátnője szenvedését látva, magával csalja Rómába.

Míg ő maga keresi az élete párját, addig igyekszik segíteni a barátnőjének, annak munkájában és persze szerelmi életében is. Így nem kérdéses, hogy sokszor segíteni próbál majd Luca-nak, meg hódítania őt.

És amikor a legkevésbé számítana rá, az ő életébe is betoppan végre az az ember, akivel az életét eltudná  képzelni, csak éppen akkor ő maga bizonytalanná az érzéseivel és vágyaival kapcsolatosan, amikor nem kéne.

Aranyos, szertelen. A legfontosabb az életben, hogy mindenki boldog és vidám legyen mindig körülötte.

       

Marco Checcini

Egy 35 éves férfi, Luca legjobb barátja, munkatársa. Akárcsak a barátja, ő is jóképű, jó kiállású férfi, akire szintén tapadnak a nők, amit ő nem is rest ki is használni, alkalom adtán.

Élete 35 évében egyszer se fordult még meg a fejében az, hogy lekösse magát bárki mellett is, míg nem szembe találja magát, egy szertelen, szemtelen gyönyörű barna hajú lánnyal, aki iránt olyan érzéseket kezd el táplálni, amilyenre nem is számított. 

Határozott, és az önbizalomból neki se lesz hiánya.